kronogenetika

Általános ismertető:

A kronogenetika a bioritmus orvosi elemzésének és egyes asztrológiai alapvetéseknek az

együttes alkalmazása révén alakult ki. Alkati elemzés, mely kifejezetten a születési dátum és az

oldaliság szerint ad jellemzést. Ebből azt is tudhatjuk, hogy sok általánosságot tartalmaz, és az

azonos napon született személyek között elsőre nem tesz különbséget. Mégis nagy könnyítést jelent az, hogy alkati csoportokban gondolkozunk, mert ezek arra is alkalmasak, hogy néhány adottság ismeretével sok más adottságra direktben következtessünk.

 

Orosz tudós házaspár dolgozta ki a „kronobiológia” módszertanát. Ennek az általam

továbbfejlesztett, saját rendszerű alkalmazási formája a kronogenetika, melybe integráltam az

iridológiai kutatási eredményeimet is (szerző). A komplett elemzéshez írisz fotográfiát is alkalmazok, amivel demonstrálni tudom személyiségünk felsőbb és mélyebb rétegeinek egymásra hatását.

Magából a kronogenetika táblázataiból az egónk elsődleges megnyilvánulásainak

jellegzetességeire következtethetünk. Azon megnyilvánulásokra, melyek bármilyen helyzetben, ami

ránk hat, szinte azonnal megjelennek egy késztetésben, egy adott cselekvési irányba történő

elmozdulásban. Ezek a késztetések önkontrol segítségével először felismerhetőek, majd később –

elegendő gyakorlással – a kívánt irányba módosíthatóak. Azt azonban tudnunk kell, hogy minden

felismerés és módosítás extra energiát igényel lényünktől, és ebben az esetben az igényelt energia

nem fejezhető ki kalóriákban. Sokkal inkább csak utólag tudjuk felmérni high-tech

vizsgálóeszközökkel, hogy pl. a meridiánegyensúlyon belül milyen módosulások zajlanak le egy

adott szellemi-lelki-testi megterhelés során.

Minden számskála relatív. A megfogalmazható adottságok más kifejezésre jutnak, ha az

adott személy összeszedett, harmonikusan kiegyensúlyozott állapotban van. Ilyenkor a maximumot

tudja kihozni önmagából, képes szabályozottan, irányítottan élni adottságaival. Még a hátrányos

tulajdonságait is önmaga és környezete javára fordíthatja. Alacsony energiaszinten azonban a

tulajdonságok negatívumai törhetnek felszínre, ami destruktív formákat ölthet. Mindemiatt

különösen fontos az energiaegyensúly folyamatos ellenőrzése és gondozása.

Mindannyian úgy élünk, hogy minden estére (néha napközben) elfogy az aznapi energiánk,

szükségünk van egy másfajta „üzemmódra”, az alvásra, hogy „feltöltődjünk”. Kevesen gondolunk

bele abba, hogy az energiáink megőrzésével, kontrollált felhasználásával olyan lehetőségekhez

jutunk, amivel stabilizálhatjuk energiaszintünket, elindulhatunk egy olyan „lépcsőn” felfelé, ami

egyre stabilabb egészségi állapotot jelent, és a képességeink is fokról fokra fejlődhetnek.

Elmondhatjuk, hogy minden olyan személy, aki valamely területen kimagasló teljesítményt nyújt,

az (akár ösztönösen) megvalósította ezt az energia megtakarítást és összpontosítást, képessé vált

arra, hogy a tehetségét kibontakoztassa.

Eddigi elemzéseim során, melyet már 30 éve végzek, számtalanszor előfordult, hogy

évtizedek hátrányát sikerült ledolgozni olyan dilemmák terén is, mint pl. a pályaválasztás.

Tudvalevően az ember a tehetségének, érdeklődési körének megfelelő területeken képes optimális

teljesítményre, fejlődésre.

Ha pl. egy tanárról az derül ki, hogy nem a szellemi síkon tudja a legnagyobb teljesítményt

nyújtani, hanem testi síkon, ugyanakkor a testi síkon is komoly kapacitása van a jól megtervezett

dolgok megvalósítására, akkor edzőként sokkal jobban helyt tudna állni, mint tanárként. Nem ritka,

hogy az ilyen tanár valami olyan szakkört vezet sikeresen, amiben „edzősködhet”. Ha az

életfeladataiban „arányt módosít”, és a szakkör lesz a fő foglalkozása, emellett esetleg óraadó tanár

lesz, akkor az élete teljessége is könnyedebbé, élhetőbbé, vidámabbá válhat.

 

Hasonlóan nagy jelentőségű, és mondhatom, hogy a legnépszerűbb része az elemzésnek a

párkapcsolati kérdések megvitatása. A kronogenetika az úgynevezett lelki sík demonstrálásával

megmutatja, hogy az adott személy milyen formában képes leginkább kifejezni az érzelmeit. Azt is

ki lehet ebből következtetni, hogy milyen erős „szenzorai” vannak mások különféle érzelmi

megnyilvánulásainak érzékelésére.

 

Három alapvető sík van (megegyezően a holisztika hármas elvével): testi, lelki, szellemi sík.

A testi síkon legjobban érzékelők és önmagukat kifejezők az érzelmeiknek testi formát

adnak elsősorban. Azaz a pozitív érzelmekhez gyengédség, simogatás, ölelés tartozik, a

negatívakhoz testi fenyítés, durvaság. Ők azok, akik szívesen ráznak kezet, ölelik át a kedvelt,

szeretett személyt, de ők azok is, akkor egy pofonnal hamarabb fejezik ki negatív érzéseiket, mint

szidással, vagy a másik személyt nyomasztó duzzogásukkal. Ők azok, akiknek nem elég

megmondani, hogyha szeretik, mert azt egy ölelésből hamarabb megértik. Megfordítva, ha csak

mondják nekik, hogy szeretik, de ehhez nem társul simogatás, kényeztetés, akkor nem is veszik

kellően komolyan a másik szavait.

A lelki síkon, azaz a hangulati energiák megnyilvánulási dimenzióiban hangsúlyosan

érzékelő személyek az érzelmeiket elsősorban hangulatukkal fejezik ki, és leginkább a másik ember

érzelmi megnyilvánulásain belül a hangulati megnyilvánulások érzékelésére fogékonyak. Ők azok,

akiknek meg sem kell fordulniuk ahhoz, hogy megbízhatóan felmérjék a mögéjük kerülő személy

érzelmi állapotát. Ők a rátermett jókedv-felelősök különféle bulikban (legalábbis az a jó, ha az ilyen

alkatú személyekre jut ez a szerep), de ők képesek leginkább mételyként terjeszteni mindenféle

depresszív hangulatot is, valóságos poéngyilkosok tudnak lenni rosszkedvükben.

A szellemi síkon dominánsan érzékelő és érzelmeiket kifejező személyek leginkább

szavakban kommunikálnak, helyesebben fogalmazva elmaradhatatlan, hogy megfogalmazzák

érzelmeiket akár amellett, hogy ezt hangulatban és testi síkon is kifejezik. Ők azok, akik

egyfolytában mondják is, ha szeretnek valakit, és csak akkor hiszik el, hogy őt szeretik, ha ezt az ő

belső mércéjük szerint elég gyakran mondák neki.

Elsőre nagyon furcsa, de meglepően gyorsan tanulható azt felmérni, hogy mit jelent az a

belső elvárás, ami – az alkati adottságainkból fakadva – tudatunk szoros kontrollja nélkül, szinte

reflex-szerűen megnyilvánul. Nagyon gyakori ugyanis, hogy egy pár két tagja a szellemi-lelki-testi

megnyilvánulási formák más-más síkján képes elsődlegesen kifejezni és befogadni az érzelmeket,

és képtelenek megérteni, hogy miért értik félre egymást folyamatosan, miért herdálódik el az

erőfeszítéseik energiája. Évtizedek vesződségei érthetőek meg egy rövid óra alatt, és kaphat új

lendületet akár olyan kapcsolat is, amely válságban van.

Talán nem véletlen emiatt, hogy az elemzésnek ez a része a legnépszerűbb. Számtalan

kapcsolat stabilizálódott és vált „földi mennyországgá” azáltal, hogy mindkét fél megkapta a

„fordítókulcsot” ahhoz, hogy megértesse saját magát és megértse a párját. Így válik lehetővé, hogy

a szeretetük célba is találjon.

 

Komoly gyakorlati jeletősége van annak is, hogy az életkor, az oldaldominancia figyelembe

vételével felmérjük, hogy a hétvéves bioritmus tagolódásban éppen hol tart a vizsgált személy. Azaz

mely belső folyamatok kapnak prioritást a bioritmus aktuális dominanciája miatt. A hétéves tagolás

azon életszakaszokra vonatkozik, melyekre célszerű a figyelmünket fókuszálni. Mindig az a terület

kap több „energiát”, amelyiknek az aktív fázisában vagyunk.

A testi sík hétéves periódusában elsősorban a testi fejlődésünk, stabilizálódásunk részesül

előnyben. Ha a megszületéstől 7 éves korig komolyan vennénk a gyermekeink táplálását, testi

 

alkatának megfelelő fizikai edzését, akkor stabil fizikumú, tudatosan táplálkozni tudó, és a

megfelelő testmozgásra fogékony fiatalok nőhetnének fel. Jóllehet az első periódus egy részéről

maga a természet gondoskodik, hiszen az anyatejes táplálás minimum egyéves korig, jó esetben

kétéves korig is fenntartható volna. Saját hátrányunkra már itt okosabbak akarunk lenni a

teremtőelvünk bölcsességénél.

A lelki sík periódusában az érzelmeink emésztési formái lesznek dominánsak. Az

érzelmeink lassan emésztődnek. Egy megrázó hír napokig, de akár hetekig dolgozik bennünk, míg

végre a lelkünk legmélye is megnyugszik. Az ősi civilizációkban világszerte minden szertartás,

életút szakasz lezárás, új életszakasz kezdés napokig tartó programot jelentett, mialatt minden

érintett személynek volt ideje az érzelmeit átélni, feldolgozni, elengedni. Mára úgy viszonyulunk az

érzelmeinkhez, mintha gondolatok volnának. Mintha elég volna megérteni az érzelmi összefügést,

hogy továbblépjünk, pedig ez egyáltalán nem így van. Az érzelmek érlelődnek, kavarognak, erős

érzelmek esetén tombolnak a lelkünkben, majd lassan elenyésznek. Hiába értjük meg, hogy éppen

boldogok vagyunk vagy az ellenkezője, hogy pl. lehangoltak vagyunk, és hiába tudjuk, hogy mi a

bajunk, azzal még nem jutottunk túl az érzelmeink megemésztésén. Ehhez megfelelő hosszúságú

időre ugyanúgy szükségünk van, mint a megértésre.

Világszerte hatalmas problémát gerjeszt az iskolarendszer, ahol már a második hétéves

periódusban a szellemi feladatokat erőltetik ahelyett, hogy ezerféle formában megnyilvánuló

dramatikus játékokkal olyan oktatási rendszert teremtenének, melyben az érzelmek felismerése,

kifejezése és hosszú ideig tartó emésztése a kívánatos formában lenne megtanulható. Ehelyett

marad a frusztráció, az érzelmek lenyelése, és ezáltal már kisgyermekkorban előkészítjük a

pszichoszomatikus betegségek kialakulásához szükséges feltételeket.

Az asszertivitás tréning minden időszakban jó módszer, hogy az érzelmeink által befolyásolt

állapotunk ne hozzon minket hátrányos helyzetbe, de nem mindig tudjuk optimális belső

feltételekkel tanulni ezt. A 7-14 éves kor után az újabb optimális fejlesztési időszak az ötödik 7 év,

azaz a 35-42 életév közötti időszak. Ekkor lesz érdemes felidézni és újra végigélni számos korábbi

érzelmi állapotot, erősen arra koncentrálva, hogy ezeknek ne a rabjai, hanem a használói lehessünk.

Szabad és kell is időt hagyni magunknak arra, hogy napokig rágódjunk a problémáinkon, akár

hetekig emésszünk egy-egy lelki megrázkódtatást. Nem fontoskodás ez, hanem jó

helyzetfelismerés, amivel fejlődik az önismeretünk, javul a problémamegoldó képességünk, ezáltal

elkezdhetjük „jól érezni magunkat a bőrünkben”, önmagunk és környezetünk számára egyaránt

elviselhető, akár kívánatos és vonzó társaság lehetünk.

A szellemi sík periódusában vagyunk a legfogékonyabbak elsajátítani mindenféle tudást. A

mai iskolai formát eszerint 14-21 éves kor közé kellene szervezni. Valóságos csoda történhetne, a

testileg normálisan fejlődő, lelkileg érett ifjak szellemi befogadóképessége elképesztően óriási

lenne egy ilyen rendszerben! Jóllehet erre visszamenőleg nincs esélyünk, de annyi lehetőségünk

mégis maradt, hogy utólag pótoljuk, korrigáljuk, amit az első évtizedeinkben nem tudtunk a helyén

kezelni és kibontakoztatni.

 

A kronogenetikához minden esetben hozzátartozik a bioritmus aktuális megjelenítése. Ha

reggelente ránézünk erre, akkor könnyebben felvehetjük saját belső ritmusunkat. Ezek az értékek túl

általánosak, arra azonban alkalmasak, hogy egyre fogékonyabbak legyünk apró jelenségek

felismerésére, megkülönböztetésére. Maga a figyelmünk fókuszálása segít abban, hogy az élet más

dolgaiban is összeszedettebbek legyünk.

Nem utolsósorban, az adott személy betegsége esetén a kronogenetikai elemzés kitérhet

olyan szempontokra is, melyek érthetőbbé teszik egy-egy betegség létrejöttének

elkerülhetetlenségét, felismerhetjük, hogy mely tulajdonságaink révén váltunk védtelenné, ahogy

azt is megtudhatjuk, hogy mely másik tulajdonságaink segíthetnek abban, hogy megoldást találjunk bajunkra.

A kronogenetika kiváló segítség abban, hogy személyre szóló kúrát állítsunk össze,

figyelembe véve olyan szempontokat is, melyek a betegségektől talán távol állnak, de a beteg

személy kikerülhetetlen adottságait fogalmazzák meg.

Sokszor már maga a betegségről alkotott kép, azaz a korszellemnek megfelelő tudás sem

állja meg a helyét, ha mélyebben vizsgálódunk. Kiderülhet, hogy a betegségről, annak kezeléséről

alkotott kép már olyan érzelmi görcsöket eredményez, melyet oldanunk kell ahhoz, hogy

eredményre jussunk. Ha valaki arról van meggyőződve pl, hogy betegsége halálos, akkor össze kell

gyűjtenünk olyan esetleírásokat, ahol meggyógyultak, és be kell tudni mutatni olyan módszereket,

melyek a beteg számára az ismeretlen kezelési lehetőségeket tárják fel, melyekben potenciálisan

gyógyulásra van remény.

A betegeknél szinte mindig gond van a saját érzelmek emésztésével, ezek feltárása sokszor

coaching keretében lehetséges csak, ami időigényes és olyan költségekkel jár, amit az emberek nem

szoktak számításba venni, amikor egy gyógykezelés költségvetésével szembesülnek.

A testi sík elemzése, az adottságok ismerete pedig elkerülhetetlenül fontos a kúrák

megtervezésekor, hiszen van, aki egy tematika alapján önállóan is képes megoldani minden feladatot,

de ugyanígy van olyan személy, akinek ez csak erős hangulati inspirációra megy, máskülönben a

saját érdekében sem képes cselekedni.